Szénszünet van, várakozáson felül teljesítettem decemberben a vizsgákon, szóval megérdemeltem ezt a három nap pihenést. A szemem alatt a vörösből sötétlilába átvándorló hullámok és puffadások is ezt sulykolták, na.

Olvastam, mert megtehetettem. Meg mellesleg szombaton, mikor kóvályogtunk M-mel, beleszerettem egy könyvbe. Mint kiderült, megvan itthon. Este nekiestem.

És mit vártam?! Hogy egy könyv, amit a magyartanárom kb 3 éve ajánlott, ami mellesleg a harmincas években íródott, maximum annyi hatással lesz rám, hogy megvonom a vállam?! Ó, te szerencsétlen, kijöttél a gyakorlatból. Vagyis igazából visszaestél a gyakorlatba? Nem tudom megfogalmazni.

Nem számítottam arra, hogy a negyedik fejezet első bekezdése gyakorlatilag irányadó lesz a létezésemben. Kijelenti, a fejemhez vágja, hogy mit rontottam el, és mit próbál a tudatalattim egyébként minden olyan emberrel közölni, akiben minimálisan megbízok? Mintha én írtam volna.

És ezek után, hogy sírva bújtam volna el a takaró alá, megszabadulva a terhétől, amit rám rótt a szavaival, még azt is elmondja, miért ne legyek öngyilkos. Mert mellesleg röpke egy oldalban az egész gondolkodásomat, érzéseimet, azt az utat, vagy inkább taknyos macskakövet, amin járni próbálok fektette le elém és világította be reflektorral.

Kaland volt. Kíváncsi, megborulós, de elgondolkodós kaland. Alapvetően pozitív mérleggel. De ez majdnem annyira megingatott, mint amikor a kudarchetem után mentem vissza Szegedre vonattal, a bicikliskocsiban, ahol éppen négyen elfértünk, gyér világítással, a távolban egy várossal, hidegben, az üvegburával (Sylvia Plath). Amiben egy ehhez nagyon hasonló helyzet bontakozott ki, egy csipetnyi MDD-vel fűszerezve. (Major Depressive Disorder. Magyarul talán súlyos depresszió, de sajnos annyira sznob vagyok, hogy nem tudom és nem is érdekel annyira, hogy utánanézzek.)

Így utólag belegondolva, ha ezt nem itthon, az ágyamban olvastam volna gyakorlatilag végig, biztos, hogy leugrottam volna egy hídról. És abban is biztos vagyok, hogy egy dolog ómenként megmarad az életemben:

Nem szabad Olaszországba menni nászútra…

Fotor_14191108253391

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Advertisements