Snow. It’s fckn snowing. Komolyan, pedig azt hinné a szerencsétlen, hogy mivel hasonlóan kudarcokkal fűszerezte el a januárt, mint tavaly, vagy mint a carbonarat, amibe beleborult a bors egész zacskója, hogy ugyanolyan reggele lesz, mint tavaly.

Avagy depressziósan, zenét hallgatva eljut oda, hogy durciból megiszik egy kávét a pékségben, de előtte reggel ír és magára borítja a mandulás-narancsos zöld teát, és besétálva csinál egy tökéletes hipster alapanyag képet.

Nem. Áhdehogy. Elindul ugyan, de mivel realizálja, hogy nem érne be késés nélkül, meg különben is otthonhagyta a kérvényt, ami kell neki, felhívja az egyik kispajtását és meggyőzi magát arról, hogy jobb lesz a szobájában.

És visszajött. Írt egy kevés naplót, amiben bevallotta bűneit a reggellel kapcsolatban, csinált teát, most meg pötyög.

Hogy én mennyire gyűlölöm ezt az egészet. vége van, de mégsem. De lehet. De nem. És tanulni kéne, de nem volt eddig energiám. Hát, mostmár kéne, hogy legyen…

utálom. félek. és utálom. és mégjobban utálom.

Advertisements