8:22

Neeheemakaroohok.

De mégis kell, mert egyetemista vagyok és a két értelmes előadás közül ez az egyik, amire  be kell járnom. Szóval kelj fel, ráadásul… Hajajj, meg kell nézni, mennyire feküdted el a hajad.

Annyira nem halálos. Csináljunk kávét. 44 négyzetméteren való cikkcakkmozgásommal lehetne ezt legjobban leírni. Ki a kávéfőzőhöz, be a vízért,  vissza a fürdőszobába.

Nehezen mozognak az ujjaim, nehezen kopognak a billentyűk. És mellette jön be az október. Mert ez az első hétköznap, amikor október van. De most nagyon… Már az illat nélkül is rájöhettem volna. Sorakoztak az esőcseppek a kilépő rozsdás kis fogóján. Ha ez nem elég, akkor mi?

Kéne tea, de a tegnapi zöldtea-hányinger incidens után annyira nem rajongok az ötletért. Kéne valami színes. De hát nem is fekete, ami rajtad van. Nembaj, valami kell!

9:20

Poets of the fall, a teát, mint lételemet elengedtem. Lassan el kell indulnom, beleveszni a ködbe, hogy az antianginás szerekkel telekörmöljem a széthullóban levő füzetem.

Nem akarok ilyen októbert. Nem itt. Vissza akarok menni a nyaralóba, hogy a reggeli kávémat egy piros polár takaróba csomagolva, a hintaágyon szipákoljam be, miközben nézem a vizet és hogy mennyire csend van. Meg fogdosva az a papucsba sikeresen betaláló esőtvíztől átnedvesedett lábujjaimat.

Süss fel nap… Köhögtem a saját parfümömtől reggel. Ez volt az a mozzanata a reggelnek, amikor azt mondtam, hogy nehem. Ezt nem mered. És fogtam magam és bevettem a köhögéscsillapítót. Fenéket fog itt a betegség a mindennapi boldogságom fölött győzni.

Értelmetlen mondatok egymás után dobálása, hogy megpróbáljuk leírni a helyzetet: Kudarc.

Advertisements